Tudásközpont

Az Önresz Dilemmája: Hogyan (Ne) Spóroljunk a Vállalkozói Vagyonbiztosításon?

Vállalkozóként, kis- és középvállalkozás (KKV) tulajdonosaként nap mint nap azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk. Ez az érték kézzelfogható formában is megjelenik: az irodaházunkban, a gépeinkben, a raktárunkban álló árukészletben, vagy a drága számítástechnikai eszközeinkben. Természetes, hogy ezt a nehezen felépített vagyont védeni akarjuk. Megkötjük hát a vállalkozói vagyonbiztosítást, fizetjük a díjat, és fellélegzünk, hogy biztonságban vagyunk a tűz, a csőtörés vagy a betörés ellen.

Azonban a biztonságérzetünk gyakran egyetlen apró szón, pontosabban egy összegen múlik, amely felett a szerződéskötéskor hajlamosak vagyunk átsiklani: ez az önrész. Amikor a baj bekövetkezik, hirtelen ez a szám válik a legfontosabbá. Ez az az összeg, ami meghatározza, hogy egy káresemény csupán egy átmeneti kellemetlenség, vagy egy azonnali, súlyos pénzügyi és likviditási válság kezdete a cégünk számára.

Mi Pontosan az Önresz és Miért Létezik?

Az önrész (vagy önrészesedés) az a kárösszeg, amelyet egy biztosítási esemény bekövetkeztekor mi magunk, mint biztosított vállalkozás viselünk. Egyszerűen fogalmazva: ez a mi saját részesedésünk a kárból. A biztosító csak az önrésszel csökkentett kárösszeget fogja számunkra kifizetni.

Gyakran merül fel a kérdés: miért van erre szükség, ha már amúgy is fizetünk biztosítási díjat? Az önrésznek két fő funkciója van. Az első a kockázatmegosztás. A biztosító ezzel ösztönöz minket arra, hogy mi magunk is érdekeltek legyünk a kármegelőzésben. Ha tudjuk, hogy egy kár esetén nekünk is "zsebbe kell nyúlnunk", vélhetően jobban odafigyelünk a tűzvédelmi szabályokra vagy a vagyonvédelmi berendezések karbantartására.

A második, tisztán gyakorlati ok a kis károk szűrése. Egy KKV életében is előfordulhatnak apró, bagatell károk (pl. egyetlen csempe megrepedése, egy kisebb karcolás). Ha minden ilyen minimális eseményre kárrendezést kellene indítani, az adminisztrációs költségek az egekbe szöknének, ami végül a biztosítási díjak drasztikus emelkedéséhez vezetne mindenki számára. Az önrész tehát egyfajta küszöb, amely alatt a kár kezelése a mi felelősségünk marad.

A Kritikus Pénzügyi Mérleg: Önresz vs. Biztosítási Díj

A KKV-k számára az önrész mértékének megválasztása az egyik legfontosabb stratégiai döntés a szerződéskötéskor. Alapszabály, hogy az önrész mértéke és a biztosítási díj fordítottan arányos egymással.

Alacsony önrész választása: Ez azt jelenti, hogy kár esetén nekünk csak egy viszonylag kis összeget kell állnunk, a kár zömét a biztosító fizeti. Ennek az ára a magasabb biztosítási díj. Ez a stratégia azoknak a vállalkozásoknak lehet ideális, amelyek stabil, de szűkös likviditással rendelkeznek, és nem engedhetnek meg maguknak egy váratlan, nagyobb összegű kiadást. Ők a magasabb fix díjjal "vásárolják meg" a kár esetén szükséges pénzügyi stabilitást.

Magas önrész választása: Ebben az esetben a biztosítási díjunk jelentősen alacsonyabb lesz, cserébe vállaljuk, hogy egy esetleges kárnál mi magunk állunk egy nagyobb részt a költségekből. Ez a költségmegtakarítás vonzó lehet, de óriási veszélyt rejt. Ezt az utat csak azok a KKV-k választhatják biztonsággal, amelyek stabil pénzügyi háttérrel, komoly céges tartalékkal rendelkeznek. Ezek a cégek gyakorlatilag egyfajta öngondoskodást (önbiztosítást) valósítanak meg az alacsonyabb károk szintjéig, és a biztosítót csak a valóban katasztrofális, a működést veszélyeztető nagy károk esetére tartják fenn.

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha kizárólag a díj minimalizálása érdekében választunk magas önrészt, miközben nem rendelkezünk az annak kifizetéséhez szükséges pénzügyi fedezettel. Ez valójában nem spórolás, hanem felelőtlen szerencsejáték a cégünk jövőjével.

Az Önresz Típusai és Rejtett Csapdái

Nem minden önrész egyforma. Bár a szerződések eltérőek lehetnek, a két leggyakoribb típussal mindenképpen tisztában kell lennünk, mielőtt aláírjuk a szerződést.

Az első a fix összegű (levonásos) önrész. Ez a legegyszerűbb és legátláthatóbb. A szerződés rögzít egy konkrét összeget, ami a mi részünk. Ha a kár ezt az összeget nem éri el, a biztosító nem fizet. Ha meghaladja, a biztosító a teljes kárösszegből levonja ezt a fix tételt, és a maradékot téríti.

A második, sokkal veszélyesebb típus a százalékos önrész. Itt az önrész mértéke nem egy fix összeg, hanem a kár vagy a biztosítási összeg egy bizonyos százaléka. Kulcsfontosságú tisztázni, hogy a százalék minek az alapján számítódik! Ha az önrész a kárérték (azaz a tényleges veszteség) százaléka, az még tervezhető. A valódi csapda az, ha az önrész a teljes biztosítási összeg (azaz a vagyonunk teljes, szerződésben rögzített értéke) százalékában van meghatározva. Gondoljunk bele: ha van egy több százmilliós értékű csarnokunk, és az önrész "csak" 1%-a a biztosítási összegnek, az már önmagában is milliós tétel. Ez az önrész egy kisebb, pár milliós kár (pl. egy lokális tűz) esetén is kifizethetetlen terhet jelenthet, hiszen a biztosító ebből a kisebb kárból is a teljes biztosítási összeg 1%-át fogja levonni.

Gyakori Kérdések és Tévhitek az Önrésszel Kapcsolatban

1. "Mi van, ha a károm pont akkora, vagy alacsonyabb, mint az önrész?"

Ebben az esetben a biztosító nem fizet kártérítést. Pontosan ez az önrész szűrő funkciójának lényege. A kárt ilyenkor nekünk kell teljes egészében viselnünk. Ezért fontos, hogy az önrész mértéke összhangban legyen a vállalkozásunk kockázattűrő képességével és likviditásával.

2. "Az önrész minden egyes biztosítási eseményre vonatkozik?"

Igen, jellemzően igen. Az önrészt általában káreseményenként kell megfizetni. Ha januárban van egy csőtörésünk, és a biztosító fizet az önrész levonása után, majd márciusban betörnek hozzánk, az egy újabb káresemény, amelynél újra érvényesül az önrész levonása.

3. "Egy szerződésen belül csak egyfajta önrész lehet?"

Egyáltalán nem. Sőt, a komplex középvállalkozói vagyonbiztosításoknál (ún. "all-risk" fedezeteknél) szinte mindig eltérő önrészek tartoznak a különböző kockázatokhoz. Előfordulhat, hogy az alap kockázatokra (pl. tűz, vihar) egy általános, alacsonyabb önrész vonatkozik, míg a speciális, magasabb kockázatú eseményekre (pl. árvíz, földrengés, speciális géptörés) egy magasabb, egyedi önrészt határoz meg a biztosító. Ezeket a tételeket a szerződés különös feltételei között kell keresnünk.

4. "Akkor a legalacsonyabb önrész a legjobb stratégia?"

Nem feltétlenül. Ahogy korábban említettük, ez magas díjjal jár. Ha a vállalkozásunk pénzügyileg stabil, és az elmúlt években nem voltak apró, visszatérő káreseményeink (pl. ritkán törjük be az üveget, nem ázunk be sűrűn), akkor valószínűleg jobban megéri egy kissé magasabb önrészt választani, és az így megspórolt biztosítási díjat céges tartalékként vagy fejlesztésre fordítani. Ez egy tudatos, vállalkozói kockázatkezelési döntés.

Tippek az Optimális Önresz Kiválasztásához

A döntés tehát nem egyszerű, de néhány lépéssel közelebb juthatunk a cégünk számára ideális megoldáshoz.

• 1. Készítsünk pénzügyi "katasztrófa-tesztet": Mielőtt aláírnánk a szerződést, tegyük fel a kérdést: "Ha holnap reggelre leég a raktár, és azonnal ki kell fizetnünk a szerződésben szereplő önrészt, meg tudjuk ezt tenni anélkül, hogy veszélybe kerülne a fizetőképességünk, a bérek kifizetése vagy a beszállítóink felé fennálló tartozásunk?" Ha a válasz "nem" vagy "csak nagyon nehezen", akkor az az önrész túl magas a számunkra.
• 2. Vizsgáljuk meg a kockázati profilunkat: Milyen típusú károk a legvalószínűbbek nálunk? Ha egy forgalmas üzlethelyiségünk van utcafronti kirakattal, gyakori lehet az üvegtörés. Ebben az esetben érdemes lehet erre a kockázatra alacsonyabb önrészt választani. Ha egy elzárt irodaházban dolgozunk, ahol a legnagyobb kockázat egy ritka, de nagy tűz, ott stratégiailag indokolt lehet egy magasabb önrész az alacsonyabb díjért cserébe.

VÁLLALKOZÓI BIZTOSÍTÁS KALKULÁTOR

Biztosítsa be a vállalkozását vállalkozói biztosítással!

DÍJSZÁMÍTÁS

Összefoglalás: Az Önresz Mint Stratégiai Döntés

Az önrész tehát sokkal több, mint egy bosszantó levonás a kártérítés végén. Ez a tétel a vállalkozói kockázatkezelési stratégiánk egyik legfontosabb eleme. Ez az a pont, ahol mi, mint KKV-vezetők meghúzzuk a határt aközött, hogy mekkora kockázatot tartunk meg magunknál (öngondoskodás), és mekkora az a kockázat, amit már át akarunk hárítani a biztosítóra.

A legalacsonyabb biztosítási díj hajszolása egy irreálisan magas önrésszel könnyen csődbe viheti a vállalkozásunkat egy komolyabb kár esetén. A cél nem a legolcsóbb, hanem a leggazdaságosabb megoldás megtalálása: egy olyan önrész meghatározása, amely még kigazdálkodható díjakkal párosul, de kár esetén sem okoz számunkra pénzügyi katasztrófát. Ez a tudatos döntés biztosítja a cégünk valódi ellenállóképességét (rezilienciáját) a váratlan helyzetekkel szemben.