2025-10-31 20:22
A "legjobb" vállalkozói vagyonbiztosítás KKV-ként nem a legolcsóbbat jelenti, hanem azt, ami pontosan a mi egyedi kockázatainkra (géptörés, árukészlet) van szabva. A cég túlélését azonban a fizikai kárnál is jobban meghatározza, hogy a szerződésünk fedezi-e a helyreállítás alatti, gyakran végzetes bevételkiesést (üzemszünetet).
Vállalkozóként, kis- és középvállalkozás (KKV) tulajdonosaként nap mint nap azért dolgozunk, hogy a nehezen felépített értékünket gyarapítsuk. Ez az érték ott van a műhelyünkben álló gépekben, a raktárunkban lévő árukészletben, az irodánkban található számítógépekben. Természetes ösztön, hogy ezt a vagyont védeni akarjuk. A probléma ott kezdődik, amikor a "legjobb" biztosítást keressük, és ezt automatikusan a "legolcsóbbal" azonosítjuk.
A vállalkozói vagyonbiztosítás nem egy "dobozos" termék, amit leemelhetünk a polcról. Ami tökéletes egy kézműves pékségnek, az katasztrofálisan elégtelen egy IT fejlesztő cégnek. A legalacsonyabb díj hajszolása egyenes út a legsúlyosabb pénzügyi csapdába: az alulbiztosítottságba. A "legjobb" biztosítás nem egy díj, hanem egy stratégia; egy pontosan ránk szabott védelmi rendszer, amely nemcsak a fizikai tárgyainkat pótolja, hanem – és ez a legfontosabb – a működésünket is a felszínen tartja a bajban.
A leggyakoribb hiba, amit egy KKV elkövethet, hogy a díj minimalizálása érdekében tudatosan vagy véletlenül a valósnál alacsonyabb értéken biztosítja a vagyonát. Ez az alulbiztosítottság. Sokan azt hiszik, ez csak totálkár esetén probléma. Tegyük fel, hogy a valós, százmilliót érő telephelyünket és gépparkunkat csak hetvenmillióra biztosítjuk. Azt gondoljuk, "majd a biztosító fizet hetvenmillióig, a többit megoldjuk". Ez végzetes tévedés.
A biztosítók a kárrendezés során az arányos kártérítés (pro-rata) elvét alkalmazzák. Ha 30%-kal vagyunk alulbiztosítva, akkor a biztosító minden egyes kárt – legyen az egy kis betörés vagy egy részleges tűzkár – 30%-kal csökkentve fog kifizetni. Hiába van egy húszmilliós részleges kárunk, a biztosító arányosítani fog, és jóval kevesebbet fizet.
A "legjobb" biztosítás alapja tehát a reális értékmeghatározás. Itt azonnal belefutunk a második csapdába: a pótlási érték kontra könyv szerinti érték dilemmájába. A könyvelésünkben szereplő, amortizációval csökkentett "könyv szerinti érték" biztosítási szempontból használhatatlan. Nekünk a vagyontárgyainkat mindig pótlási értéken (vagy újértéken) kell biztosítanunk. Ez azt az összeget jelenti, amennyibe ma kerülne egy teljesen új, azonos tudású gép beszerzése, vagy az épületünk újjáépítése a jelenlegi építőipari árakon. A "legjobb" biztosítás itt kezdődik: őszinte szembenézéssel a valós értékeinkkel.
A legtöbb KKV megelégszik az alap "TVB" fedezettel (Tűz, Víz, Betörés). A mi valós kockázataink azonban ennél sokkal specifikusabbak. A "legjobb" csomag az, amelyik pontosan lefedi a mi egyedi működési modellünket.
Gondoljunk bele: egy IT cég legnagyobb vagyoni kockázata nem a tűz (bár az is), hanem az elektronikus berendezések meghibásodása. Egy túlfeszültség (amit egy villámcsapás vagy hálózati hiba okoz) tönkreteheti az összes szervert és munkaállomást. Az alap tűzbiztosítás erre nem fizet. Ehhez célzott elektronikus berendezés biztosításra van szükség.
Egy gyártóüzem, egy nyomda vagy egy pékség esetében a legfontosabb gép nem tűzben szokott megsemmisülni, hanem egyszerűen "elromlik". Egy belső műszaki hiba, egy kezelői mulasztás, egy alkatrész elfáradása miatt leáll a termelés motorja. Ezt hívják géptörésnek. A hagyományos vagyonbiztosítás erre sem fizet. A "legjobb" csomag nekik kötelezően tartalmaz egy géptörés modult.
És mi a helyzet az árukészlettel? Egy közért vagy egy étterem esetében a vagyon jelentős része hűtött áru. Ha a hűtőkamra kompresszora elromlik (ami szintén géptörés), az alap biztosítás nem fedezi a megromlott árut. Egy webshop esetében pedig a készlet értéke szezonálisan ingadozik. A "legjobb" szerződés kezeli ezt a mozgást, és nem egy fix, alacsony átlagértékkel számol, garantálva az alulbiztosítottságot a karácsonyi csúcsban.
1. "Bérelem az irodát/műhelyt. Nem a tulajdonos dolga biztosítani?"
Ez az egyik leggyakoribb és legköltségesebb tévhit. A tulajdonos (főbérlő) az épületet biztosítja: a falakat, a tetőt. Az ő biztosítása nem terjed ki a mi, mint bérlő által bevitt vagyontárgyakra. Nem fedezi a mi gépeinket, a berendezéseinket, a számítógépeinket és az árukészletünket. Sőt, nem fedezi azokat a bérlői beruházásokat sem (pl. egyedi gipszkarton falak, beépített pultrendszer), amiket mi magunk végeztünk az ingatlanon. A "legjobb" biztosítás nekünk a bérlői vagyonunkra és beruházásainkra fókuszál.
2. "Mi az a tétel, amit a legtöbb KKV kihagy, és a csődöt okozza?"
Ez egyértelműen az üzemszünet-biztosítás (vagy fedezetkiesés-biztosítás). Ez az a fedezet, ami megmenti a céget a csődtől, miután a fizikai kár már megtörtént. Képzeljük el, hogy leég a műhelyünk. A vagyonbiztosítás (hónapok múlva) talán kifizeti az új gépeket. De miből fizetjük addig a béreket, a bérleti díjat és a fix költségeket, amíg áll a termelés és nincs bevételünk? A "legjobb" vagyonbiztosítási csomag mit sem ér, ha nem kapcsolódik hozzá egy reálisan kalkulált üzemszünet-fedezet. Ez az a pont, ahol a fizikai vagyon védelme átfordul a működőképesség (és a likviditás) védelmévé.
3. "Mire jó az "All-Risk" fedezet? Nem elég az alap kockázati kör?"
A legtöbb olcsó csomag nevesített kockázatokra (pl. tűz, vihar, csőtörés) fizet. Ez azt jelenti, hogy a biztosító csak arra fizet, ami a szerződésben tételesen fel van sorolva. Ha a kárt valami más okozta (pl. egy targonca nekiment a polcrendszernek, és ledőlt az áru), arra nincs fedezet. Ezzel szemben a modernebb, bár drágább "All-Risk" (vagyis minden kockázatra kiterjedő) fedezet fordítva működik: a biztosító minden olyan kárt megtérít, ami hirtelen és váratlanul éri a vagyonunkat, kivéve azt a néhány dolgot, amit a szerződés tételesen kizár. Ez egy KKV számára sokkal magasabb szintű biztonságot és kevesebb vitalehetőséget jelent kár esetén.
4. "Hogyan befolyásolja az önrész az 'értéket'?"
Az önrész az az összeg, amit kár esetén nekünk kell "zsebből" kifizetnünk. Az olcsó díjak gyakran irreálisan magas önrésszel párosulnak. Az összehasonlítás során nem azt kell néznünk, mennyit spórolunk a díjon, hanem azt, hogy: Mekkora az az összeg, amit a cégünk egy katasztrófa után azonnal, a likviditása veszélyeztetése nélkül ki tud fizetni? Hiába spórolunk évente pár tízezer forintot, ha kár esetén egy olyan önrészt kell azonnal előteremtenünk, ami megbénítja a cash-flow-nkat.
A "legjobb" biztosítás megtalálása felkészülést igényel tőlünk. Nem bízhatjuk magunkat kizárólag egy online kalkulátorra.
1. Készítsünk precíz vagyonleltárt! Ez a mi házi feladatunk. Mielőtt bármilyen ajánlatot kérnénk, nekünk kell tudnunk, mink van. Vegyük számba az összes gépünket, berendezésünket, számítástechnikai eszközünket, és az árukészletünk átlagos, valamint szezonális csúcsértékét. A kulcs: mindent pótlási értéken vegyünk számba. Ezzel a listával a kezünkben már célzottan tudunk ajánlatot kérni, és elkerüljük az alulbiztosítottságot.
2. Olvassuk el a Kizárásokat és Al-limiteket! A "legjobb" biztosítás nem csak arról szól, mi van benne, hanem arról is, mi nincs. Az összehasonlítás legfontosabb része a kizárások és az al-limitek összevetése. Hiába van az irodánk magas összegre biztosítva, ha az "elektronikus eszközök" kárára csak egy nevetségesen alacsony al-limit vonatkozik. Hiába van "all-risk" fedezetünk, ha a számunkra legfontosabb kockázat (pl. hűtött áru romlása) éppen a kizárások között szerepel.
Biztosítsa be a vállalkozását vállalkozói biztosítással!
Láthatjuk, hogy a "legjobb" vállalkozói vagyonbiztosítás megtalálása nem egy gyors ár-összehasonlítás eredménye. Ez egy stratégiai döntés, ami a cégünk valós kockázatainak mély ismeretén alapul. Az olcsó díj ma szinte garantáltan drága spórolás lesz a kár napján, amikor szembesülünk az alulbiztosítottsággal, a hiányzó fedezetekkel és a bénító önrészekkel.
A "legjobb" biztosítás egy komplex csomag, amely reális pótlási értéken védi a vagyontárgyainkat, tartalmazza a mi egyedi kockázatainkra (pl. géptörés, elektronikai károk) szabott kiegészítőket, és ami a legfontosabb: kiterjed a legveszélyesebb pénzügyi kockázatra, az üzemszünetre is. Ez nem kiadás, hanem befektetés a cégünk ellenállóképességébe (rezilienciájába), ami garantálja, hogy egy katasztrófa után is legyen esélyünk a talpra állásra.